|
|
|
2012-06-04 20:41:38, hétfő
|
| |
| |
1920. június 4. - Nemzeti gyásznap, 1947 szintén
2012.06.04. 00:074 komment
Botrány Párizsban
Trianon gyászfátylas neve örökké él a magyar tragédia lapjain. Apponyi Albert gróf ötnyelvű szónoklatában csodálta meg részvéttel kultúránkat és szerencsétlenségünket a világ. Teleki Pál tudós készültségével tárultak fel az igazságtalanság adatai és mindenki figyelemmel kísérte a tárgyilagos tudás bravúrját, amellyel ő történelmi életjogainkat bizonyította.
De a világtörténelemnek még sohasem volt oly megbotránkoztató jelenete, mint az 1947-ben Párizsban megkötött magyar békeszerződés. A nyilvánosság jóformán semmitsem ismer a részletekből.
Párizsban, az idegen fajú, szovjet állampolgár Rákosi Mátyás vezette bábkormány tudatlanságával írták alá Magyarország “megbízottjai" a második Trianont. A magyar delegáció egykori kommunista partizánok többségéből állott, akik naponta kísérték Rákosit a Hotel Terminus kávéházba. Ott tanyáztak az oroszok, akik Rákosi számára naponta adták utasításaikat. Minek is kellett volna térkép meg tolmács, hiszen Magyarország halálos ítéletét a moszkvai és new yorki megbízottak már készen hozták magukkal.
Mi párizsi magyarok, akiknek a delegációhoz semmi közünk nem volt, ott ültünk a Café Marignon asztalánál és kétségbeesetten tárgyaltuk a béketárgyalás eseményeit. Különösen azt a botrányt, amelyre a diplomácia életében a jövőben is aligha lesz példa, hogy tudniillik ... a magyar delegáció sem adatokat, sem térképeket nem hozott magával. A bizonyítás egész anyagát, megcsonkításunk ellen való védekezésünk minden lehetőségét egyszerűen Budapesten ‘felejtették'.
A konferencia termében, amikor sor került volna arra, hogy Gyöngyösi János békéscsabai könyvkereskedő, Magyarország akkori népidemokratikus külügyminisztere szólásra emelkedjék és a magyar nemzet képviseletében igazunkért harcoljon (!), megdöbbentő és váratlan tény derült ki: az ország “hivatalos" szónoka a magyar külügyminiszter nem tudott franciául! Ugyanis azt a francia nyelvet, amit Gyöngyösi megpróbált kerékbetörni, senkisem értette meg. Így felkérték a “magyar" külügyminisztert, hogy beszédét a saját anyanyelvén mondja el és a delegáció gondoskodjék tolmácsról.
Ekkor újabb botrány derült ki: a magyar delegáció tagjai között senki sem volt, aki alkalmas lett volna a tolmács szerepére. Tehát a magyar küldöttség készületlenül jelent meg Párizsban.
Szégyenszemre, a Párizsban élő dr. Meszlényi nevű régi magyar külügyi tisztviselőt kérték fel erre a szerepre, aki a kongresszusteremben volt a közönség soraiban, s kitűnően beszélte a francia nyelvet, mert évekig volt korábban a párizsi magyar követség tisztviselője.
Az egész helyzet oly botrányos volt, hogy még ellenségeink is szánakozással tekintettek a magyar delegáció tagjaira. Szinte sokallták azt a léha lelketlenséget, amellyel a magyar állam állítólagos képviselői elherdálták területeinket, határainkat és elmulasztották még a kínálkozó lehetőségek legcsekélyebb kihasználását is a magyar érdek javára.
A magyar külügyminisztérium néhány kirendelt régi tisztviselője és más jóérzésű magyarok, akik tanúi voltak ennek az országeladásnak, tehetetlenül kínlódták végig az egész aktust. Valamennyinek a keserűség és a megdöbbenés könnye csillogott a szemében és voltak, akiknek a feje hirtelen zokogva bukott az asztalra.
A tárgyalóterem előtt feltűnést keltett, amikor Péter szerb király egyik volt tényleges tisztje, Jovanic Jovanic szerb százados a hallgatóság soraiból, magát tűrtőztetni képtelen, odakiáltotta a magyar delegátusok felé:
“- Ne írják alá! Nem kötelesek aláírni!! ...
De Moszkva érdeke mást diktált, és Rákosi, Moszkva állampolgára, tudatosan végezte az egész komédiát.
A nagyszláv imperialista törekvés vörös álarca sem volt más, mint annak idején Trianonban Benesék pánszlávizmusa. Az egész Európa elszlávosítására indított vörös hadjáratnak kicsiny áldozata lett csupán Magyarország a párizsi asztalnál. Ám a tét sokkal nagyobb. Európa és a világ látja már, hogy az út Európa és a világ nyugalmához csak a trianoni és a párizsi békedöntések megsemmisítésén át vezethez.
Hogy a külföld miként ítélte meg a magyar delegáció szerepét a történtek után, arról felesleges szólni, de jellemzésül megemlítjük Jean Pecol francia újságírónak, majd Jean Mistler D'Auriol francia államtitkárnak a béke aláírásakor tett megjegyzését. Mindketten azt találgatták, hogy vajon kik lehetnek most majd az új budapesti kormány tagjai. Ki jöhet sorra? Mert olyan ember még a külföldiek között sem akadt, aki ne gondolta volna, hogy a budapesti kormány a megalázó békeszerződés aláírása után lemond. Mint ahogyan ezt Trianon után az akkori magyar kormány is tette... Rákosinak és kormányának az eszébe se jutott a lemondás, a szégyenérzet.
[Sőt, az 1989 utáni demokratikusnak mondott budapesti kormányok sem tették ezt, miután területéhes szomszédainkkal kötött “alapszerződéseikkel" örökre lemondtak az ősi magyar területek visszaszerzéséről. - szerk.] Ők elfogadták és vállalták ezt a megaláztatást is.
A magyar nemzet azonban soha nem fogadja el, mint ahogy nem ismerheti el egyetlen magyar sem jogosnak a párizsi békeszerződésnek magyar részről történt aláírását. Az idegenek, akik Párizsban Magyarország nevében ténykedtek, nem voltak jog szerint a magyarság képviselői.
(Nemzetvédelem, Óváry Sándor, 1954)
"Ott voltam Óváry, Párizsban sétálni
nézni ahogy hullnak a falevelek
ahogy megállt az óra.
Csend van a Café Marignonon
és eleredt a téli zápor a hideg asztalokon"
http://www.youtube.com/watch?v=AGu4Tkvnjaw&feature=player_embedded
(Ott voltam Mohácsnál, részlet, BM)
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
http://kkbk.blog.hu/2012/06/04/1920_junius_4_nemzeti_gyasznap_1 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: külügyminisztere, külügyminisztert, megbotránkoztató, elszlávosítására, népidemokratikus, békeszerződésnek, kétségbeesetten, igazságtalanság, országeladásnak, szomszédainkkal, demokratikusnak, megsemmisítésén, külügyminiszter, megcsonkításunk, tudatlanságával, készültségével, pánszlávizmusa, lelketlenséget, könyvkereskedő, elmulasztották, államtitkárnak, képviseletében, tisztviselője, nemzetvédelem, utasításaikat, béketárgyalás, tárgyalóterem, valamennyinek, életjogainkat, békeszerződés, megaláztatást, területeinket, szónoklatában, szégyenszemre, készületlenül, legcsekélyebb, magyar tragédia, igazságtalanság adatai, tárgyilagos tudás, 1947-ben Párizsban, nyilvánosság jóformán, idegen fajú, második Trianont, magyar delegáció, delegációhoz semmi, béketárgyalás eseményeit, diplomácia életében, bizonyítás egész, konferencia termében, magyar nemzet, ország “, magyar külügyminiszter, Botrány Párizsban, Apponyi Albert, Teleki Pál, Rákosi Mátyás, Hotel Terminus, Café Marignon, Gyöngyösi János, Jovanic Jovanic, Trianonban Benesék, Jean Pecol, Jean Mistler D’, Párizsban Magyarország, Óváry Sándor, Café Marignonon,
|
|
|
|
|
|
| magyar tragédia, igazságtalanság adatai, tárgyilagos tudás, 1947-ben Párizsban, nyilvánosság jóformán, idegen fajú, második Trianont, magyar delegáció, delegációhoz semmi, béketárgyalás eseményeit, diplomácia életében, bizonyítás egész, konferencia termében, magyar nemzet, ország “, magyar külügyminiszter, francia nyelvet, saját anyanyelvén, delegáció gondoskodjék, tolmács szerepére, magyar küldöttség, közönség soraiban, párizsi magyar, egész helyzet, léha lelketlenséget, magyar állam, kínálkozó lehetőségek, magyar érdek, egész aktust, megdöbbenés könnye, feje hirtelen, tárgyalóterem előtt, hallgatóság soraiból, magyar delegátusok, egész komédiát, nagyszláv imperialista, egész Európa, párizsi asztalnál, világ látja, világ nyugalmához, párizsi békedöntések, külföld miként, történtek után, béke aláírásakor, külföldiek között, budapesti kormány, megalázó békeszerződés, akkori magyar, 1989 utáni, párizsi békeszerződésnek, magyarság képviselői, téli zápor, hideg asztalokon, fényes égig, félpercnyi békességünk, külügyminisztere, külügyminisztert, megbotránkoztató, elszlávosítására, népidemokratikus, békeszerződésnek, kétségbeesetten, igazságtalanság, országeladásnak, szomszédainkkal, demokratikusnak, megsemmisítésén, külügyminiszter, megcsonkításunk, tudatlanságával, készültségével, pánszlávizmusa, lelketlenséget, könyvkereskedő, elmulasztották, államtitkárnak, képviseletében, tisztviselője, nemzetvédelem, utasításaikat, béketárgyalás, tárgyalóterem, valamennyinek, életjogainkat, békeszerződés, megaláztatást, területeinket, szónoklatában, szégyenszemre, készületlenül, legcsekélyebb, szánakozással, kihasználását, nyilvánosság, kerékbetörni, imperialista, magyarország, részletekből, védekezésünk, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4939
- e Hét: 19169
- e Hónap: 30280
- e Év: 183776
|
|
|
Offline
